Egy elvesztegetett élet, amiből csak a legtisztább gondolatok gyémántjainak ragyogása maradt. Hogyan él egy lángelme olyan korban, amikor nincs szükség zsenikre? Hogyan látja őt egy végsőkig hűséges, de kritikus barát? A kávéházi bölcsek, a kereskedelmi televíziók ötperces sztárjai, a minden levegőt elszívók mögött félretolva, észre sem véve ott vannak az igazi tehetségek, mint a regény főhőse, aki élményeit, fájdalmait, félelmeit lelke vegykonyhájában gyönyörű, semmihez és senkihez sem hasonlítható versekké alakította át. Közben élte a hetvenes-nyolcvanas évek poshadt mindennapjait, egy senki méltóságával, egy olyan senkiével, aki valami olyat tud, amilyet csak ő.
|
