| Mindenki szeretne első lenni. Legalább is sokan. Ezt mutatják a különféle versenyek, egyéb megmérettetések. Sokan persze nem versenyeznek. Belőlük viszont sok szurkoló kerül ki. Így tehát azt mondhatjuk, hogy ők is szeretik a versenyt.
Tehát mit jelent elsőnek lenni? A legtisztább az, ahol azt nézik, ki ér be elsőnek. A vitás esetek felett pedig már az ezred másodpercnyi különbségeket is eldöntő célfotó törhet pálcát.
De mi a helyzet a kereskedelemmel? Ott ki és mikor számít elsőnek?
Valaki így nevezi magát: Első Budai Művészellátó. Hát valóban nem volt soha korábban Budán egy művészellátó szaküzlet sem? Mondjuk. Talán. Vagy, ha nagyon régen működött is (mondjuk a háború előtt), s manapság sok mindenben a világháború végét szeretik határvonalként meghúzni, s a háború óta tényleg nem működött Budán művészellátó, akkor igen. Tényleg nevezhetjük őt az elsőnek. Senki nem is vitatta. Az ötlet tényleg jó!
Valaki meg így kezdi az önmagáról kreált kis történetét: "Az első magyar Művészellátó Szaküzletet Erdélyi Emil nyitotta meg Budapesten 1920-ban az Izabella utca 68. szám alatt."
Tehát azt mondják, hogy Magyarországon ő volt az első, aki művészellátó üzletet nyitott! Bennem felmerül egy kérdés: valóban igaz, hogy korábban nem volt olyan hely Magyarországon, ahol művészeti eszközöket lehetett volna vásárolni? Hiszen művészet volt, művészek voltak, nem is akármilyen művészeti élet pezsgett itt korábban. Sőt! Magyar gyártás is volt! Ne feledjük például a híres Schuler gyárat, akik acélíró tollat, tollszárat, másolópapírokat gyártottak 1881 óta. Persze, most sokan rávághatják, hogy az nem művészkellék! Rendben. De tudomásom szerint Fiume-ben Európa hírű papírgyár üzemelt, ahol rajz- és akvarellpapírt gyártottak már a XIX. században.
S lássuk, hogy hol árulták ezeket? Szerintem már 1920 előtt is voltak művészellátó boltok Budapesten. Amit eddig felkutattam:
1: Gráf J. Papírkereskedése a Lipót utcza 14. szám alatt. Itt mindennemű művészeti papírok, író- és rajzszerek, vízfestészeti kellékek, kitűnő minőségű kínai- és színes tusok voltak kaphatók nagy választékban. Szerintem ezt nevezhetjük művészellátónak.
2: Seefehlner J. Papír- rajz- író és festőszer kereskedése a Váczi utcza 9. szám alatt. Dús választék aquarell és olajfestészeti czikkekben, rajzpapírokban, rajzeszközökben és mindennemű rajzszerekben.
3: Budapesten a következő cégeknek volt raktáruk: Hardtmuth Iróngyár, Dr. Schönfeld Festék- és Festővászongyár, H. Schmincke festékgyár, Günther Wagner Festékgyár, Faber Festékgyár, Winsor & Newton Festékgyár, Lefranc és Társa Festékgyár, Lambertye és Paillard Festékgyár, Anreiter J. és Fia Festékgyár.
S mindez mikorra datálható? Ezen gyárak és üzletek hirdetéseit egy 1897-ben, Budapesten kiadott könyvben találtam.
Ezek után úgy érzem, nem állíthatjuk azt, hogy 1920-ban Budapesten Erdélyi Emil üzlete lett volna az első művészellátó szaküzlet.
Kérek ezek után mindenkit, aki olvassa ezen szösszenetemet, hogy nyugodtan írja meg további észrevételét, véleményét ezzel kapcsolatban a bolt@muveszekboltja.hu e-mail címre.
Mi a Winsor&Newton termékeit árusítjuk. De nem tudom, hogy Magyarországon elsőként-e? Ugyanis -ezt maga a cég árulta el nekünk- 1945 után biztosan nem volt kapható e termék Magyarországon. Mi bizonyítnai tudjuk, hogy a XIX. század végén már igen. Tehát nem elsőként árusítjuk, de ha a háborút tekintjük választóvonalnak, akkor már igen, elsőként. Persze számunkra sem az elsőség fontos, hanem az, amit a Winsor&Newton is vall: a legjobbnak kell lenni, a legjobbat kell adni vevőinknek! "The world's finest artist materials."
S a már előbb említett Erdélyi Emil pedig (ha nem is elsőként) már árusította a "legfinomabb" Winsor & Newton termékeket. Ha nem hiszik, bátran hívják csak fel telefonon: Automata 115-11 .
| |
